Na mivel utazik Indiana Jones, ha a tengerentúlon akad dolga? Hát persze, hogy a Pan Am légitársaság klippereivel. (Amely repülőcsónakok amúgy minden idők legmenőbb teaszállító hajóiról kapták a nevüket, megérdemelten.) Sajnos a melyik izgalmas történelmi repülőből nem maradt egy rozsdás vasdarabnyi se, hogy megcsodáljuk kérdésre is a klipper a válasz. Nagyon rövid klipperológia következik, az öveket kérem bekötni.
Martin - ilyennel kellett volna repülnie Indynek
A Pan American légitársaság - zárójel: aminek a pilótájának Frank Abagnale csaló előszeretettel adta ki magát - azzal ment oda a harmincas évek derekán a Boeinghez, hogy kéne nekik egy nagy hatótávolságú gép. A társaság akkor már rendelkezett három Martin M-130-assal, amilyennel Indy is repült, de volt még hely a flottában.
A gépek csak kevés utast tudtak szállítani, harminchat férőhely volt a Boeing klipper belsejében, viszont azok ember módjára tudtak utazni. Volt szalon, ággyá alakítható ülések, négycsillagos hotelekből elcsábított séfek, luxus. Gyorsnak nem lehetett nevezni a gépet: a csúcssebessége háromszáz kilométer per óra volt, és jellemzően inkább 250 km/h-s átlagsebességekkel teljesítette az utat.
A világháború alatt a haditengerészet használta a repülőcsónakokat
A Pan Am California Clipper nevű 313-esének jutott az a kétes dicsőség, hogy az első világkörüli utat tevő kereskedelmi repülőjévé váljon. A menetrendszerűen San Francisco és Auckland között közlekedő repülő azért kényszerült megkerülni a Földet, mert a japánok beléptek a háborúba, és a hazafelé vezető biztos út lezárult. Az 50 ezer meg az apró kilométeres út 1941. december másodikán kezdődött, és 1942. január hatodikán ért véget, a táv egy részét autóbenzinnel tette meg a repülő, annyira nem tudtak mást szerezni.
Szinte mellékszál, de A frigyláda fosztogatóiban egy Short Solent Mark III-at használtak, és az se volt röpképes.
Utolsó kommentek