Repülő cirkusz

Na mivel utazik Indiana Jones, ha a tengerentúlon akad dolga? Hát persze, hogy a Pan Am légitársaság klippereivel. (Amely repülőcsónakok amúgy minden idők legmenőbb teaszállító hajóiról kapták a nevüket, megérdemelten.) Sajnos a melyik izgalmas történelmi repülőből nem maradt egy rozsdás vasdarabnyi se, hogy megcsodáljuk kérdésre is a klipper a válasz. Nagyon rövid klipperológia következik, az öveket kérem bekötni.

Martin - ilyennel kellett volna repülnie Indynek

A Pan American légitársaság - zárójel: aminek a pilótájának Frank Abagnale csaló előszeretettel adta ki magát - azzal ment oda a harmincas évek derekán a Boeinghez, hogy kéne nekik egy nagy hatótávolságú gép. A társaság akkor már rendelkezett három Martin M-130-assal, amilyennel Indy is repült, de volt még hely a flottában.

A gépek csak kevés utast tudtak szállítani, harminchat férőhely volt a Boeing klipper belsejében, viszont azok ember módjára tudtak utazni. Volt szalon, ággyá alakítható ülések, négycsillagos hotelekből elcsábított séfek, luxus. Gyorsnak nem lehetett nevezni a gépet: a csúcssebessége háromszáz kilométer per óra volt, és jellemzően inkább 250 km/h-s átlagsebességekkel teljesítette az utat.

A világháború alatt a haditengerészet használta a repülőcsónakokat

A Pan Am California Clipper nevű 313-esének jutott az a kétes dicsőség, hogy az első világkörüli utat tevő kereskedelmi repülőjévé váljon. A menetrendszerűen San Francisco és Auckland között közlekedő repülő azért kényszerült megkerülni a Földet, mert a japánok beléptek a háborúba, és a hazafelé vezető biztos út lezárult. Az 50 ezer meg az apró kilométeres út 1941. december másodikán kezdődött, és 1942. január hatodikán ért véget, a táv egy részét autóbenzinnel tette meg a repülő, annyira nem tudtak mást szerezni.

Szinte mellékszál, de A frigyláda fosztogatóiban egy Short Solent Mark III-at használtak, és az se volt röpképes.

Kibaszottul feladta a leckét a red bull, bár nem ez volt a szándéka. Merő kedvességből küldöt egy kis promóciós anyagot, hogy úgy mondjam, stilizált repülőt. Láda kerekekkel, hozzá szárnyak, gondolom a ládaderbiből maradt egy valagnyi, szárnyat meg a soroksári szocifogiban gyártattak hozzá. Csapatkapitányi észjárásom szerint, megkértem a csapatot, hogy pattintsák össze gyorsan, csak úgy gyakorlásképp. A végeredmény dermesztő volt. Szerencsére videó is készült, mások okulására hamarosan közre is adjuk. Csak előbb kisírom magam.

Szerelmes barátink, köszönjük nektek a sok lájkot, a zsűrinek az elismerő szavakat, a virágot az öltözőbe. Azért a nagy örömködés, mert bejutottunk a döntőbe. Most már egészen biztos, hogy 1, valaki vizes lesz 2, az összes eddigi arcozásunkat, hogy majd mi megrepüljük a hetven métert, be kell váltanunk.

Hogy ez a rövid, ám ránk nézve annál komlyabb következményekkel járó bejelentésnek ne legyen olyan hirtelen vége, iderakok nektek egy repülőcsónakot, holnap meg majd mesélek róla: